A Tetovált Állatmentők hat éve segítenek a bajba került állatoknak. rendelkeznek saját telephellyel is, Pécelen és munkájukat kizárólag önkéntesek segítik. Egyből megfogott a csapat hangulata, látszott összeszokott baráti társaság, amiben családi kötelékek is megtalálhatóak voltak. A csoport vezetője, akivel beszélgettem és a lánya is együtt volt kint. Tényleg igazi családi program, az állatvédelem, gondoltam.

A szervezet kizárólag a közösség segítségével tud működni, ezért az ilyen rendezvények nagyon fontosak, hogy támogatást szerezzenek. Az állatmentő civileket központi forrás nem támogatja és az önkormányzatok is különböző módon állnak a tevékenységükhöz. Így ez egy szerelem tevékenység, amiben az önkéntesség és az adományok alkotják a vázát a szervezetek működésének.

Furcsa ez, amikor általában a civil tevékenységeket a központi források más országban sokkal inkább egyenrangúnak tekintik. Az állatmentésben is, ezek a szervezetek, rengeteg olyan problémát oldanak meg, ami segíti a hatóság munkáját. Állatmentés, segítség a bajba jutott gazdiknak, illetve olyan fontos kérdésekben szervezett kampány, mint az ivartalanítás. Az állatmentők munkáját alapvetően a közösségi oldalakon tudja követni, akit érdekel. És szintén itt tudja őket támogatni, ha segíteni szeretne. Ez azonban csak egy része az akadálynak, mivel nem csak az anyagi háttér, hanem törvényi sincs biztosítva ezeknek a szervezeteknek.

Sok esetben, nem csak az akadályozza az állatmentőket munkában, hogy anyagi mozgásterük szűk, hanem az is, hogy semmiféle törvényes joguk nincs. Különösen igaz ez akkor, amikor a legutóbb beterjesztett törvényben is a mozgásterüket szűkítette a törvényhozó parlamenti többség. A törvény lebeg, amiben az állatmentők feljelentési lehetőségét súlyosan csorbították, de csak idő kérdése, meddig hátrált meg a kormány, az állatvédők tiltakozása miatt.  Csodálkoznunk kéne, de nem tesszük, úgy látszik, a civilek kiszorítása a kontroll lehetőségében ezen a területen is érvényesül.

A Tetovált Állatmentők jelenlévő vezetőjével, amikor beszélgettünk, szinte ismerős volt minden téma, amit fontosnak tartott elmondani. A finanszírozás bizonytalansága, a törvényi környezetben az állatvédők abszolút mellőzése és sokszor a társadalom tájékozatlansága, munkájukkal kapcsolatban. Az állatmentőnek nem az a célja, hogy más ember életébe beleszóljanak és rendezkedjenek. Gazdát és kutyát nem választanak külön egy adott esetnél. Manapság sok állattartó kerül olyan helyzetbe, amikor nem tud megfelelően gondoskodni a kedvencéről, minden szándéka ellenére. Ilyenkor az állatvédők segíteni próbálnak, a lehetőséget csak az határolja be, milyen közösségi támogatást tudnak szerezni, annak anyagi hátteréhez. Kerítésjavítás, orvosi kezelés, ivartalanítás, ezek mind pénzbe kerülnek. Így talán érthetőbb, miért látunk rengeteg segítségkérést a társadalomtól. Évente sok százezren nem nyilatkoznak például az adó 1%-áról, ami az egyetlen lehetőség egyébként, a civilek támogatására, az adónkból. Pedig ez sokszor életbevágó bevételi forrás és nekünk se kerül semmibe, csak egy kicsit tudatosabb polgári mentalitásba.

 Fontos lenne a felelős állattartás mentalitásának terjesztése is. Ma a gazdák többsége az ivartalanítással kapcsolatban fenntartással rendelkezik, holott mind az állatnak, mind a gazdinak biztonságot ad és sokkal harmonikusabb együttélési lehetőséget. Legtöbbször a környezetünkkel is! A kan kutyusok elkóborlása tüzelési időszakban és a balról jött almok megelőzhetők volnának. Erre azonban megint csak nincs központi akarat és költségvetési forrás, csak nagyon ritka esetben történik, hogy egy adott önkormányzat támogatja ennek elvégzését, hogy az anyagi akadály ne lehessen oka, ennek elmulasztására. 

Jelentős előrelépés lenne, ha a kóbor állomány és a leadott, befogott kutyusok, macskák száma, nem emelkedne és ennek egyik fontos feltétele, az ivartalanítás általánosítása. A menhelyeken az állami kvóta, esetleg jó üzlet lehet, de az ebrendészeti telepeknek általában nem az állatbarát mentalitás a fontos, hanem a fenntartás gördülékenysége, így sok az altatás. Az emberi felelőtlenség állatok ezreinek, a halált a jelenti.

Amikor egy állatnak a saját környezetében nem normalizálható a tartási körülménye, akkor bizony lépni kell. A rengeteg állatkínzásos bulvárcikk felhördülést vált ki, miközben sokukban nincs tovább vezetve a gondolat, ezek mind megelőzhetők volnának, ha az emberek hinnének a hatóság erélyes fellépésében és az állatmentő civilszervezetek is jogkörhöz jutnának, hogy adott helyzetben kiemelési folyamatot indíthassanak el.

Ami a nyilvánosság előtt a legismertebb tevékenységük az állatmentőknek, hogy örökbefogadási lehetőséget adnak. Miközben számtalan hirdetés található eladó kutyákról a jofogas.hu-n is, az állatvédők is csurig vannak, mentett kutyákkal. Sok esetben olyan állapotban kerülnek be az állatok, amikor egészségileg és lelkileg is borzalmasan el vannak hanyagolva. A bántalmazott állatok rehabilitálása is egy hosszú folyamat, hogy a kutyus visszanyerje az emberekbe vetett bizalmát. Ez rengeteg idő. Így talán már érthetőbb, hogy az örökbefogadás is egy komolyabb eljárás. Ezért az állatmentők, sokszor feltételeket írnak elő, környezettanulmány, állandó kapcsolattartás. Ennek egyetlen oka, hogy a kutya valóban olyan helyre kerüljön, ahol megfelelően gondoskodnak róla.

Az állatvédelem hiányosságairól Magyarországon köteteket lehetne írni. Miközben olvassuk, mennyivel több pénzt ad a kormány, a valóság az, hogy a rendszer jelentősen nem javul. Még ma is, sintértelepként működnek az ebrendészeti telepek, a szó legnegatívabb értelmében. Hogy ez változzon, ahhoz a lakosság és a civil állatvédő szervezetek közös fellépésre lenne szükség.

A cikkben szereplő kutyusok mindegyike örökbefogadható.

Ha valaki támogatni szeretné a Tetovált Állatmentők munkáját, az alábbi oldalakon kaphat információt, milyen módon teheti:

http://www.facebook.com/tetovaltallatmentok/
http://www.allatmentok.hu/

Köszönöm szépen a Tetovált Állatmentőktől kapott fotókat.