Civilek, vagy pártok, együtt, vagy külön, és ha közös nevező lett az Orbán rendszer demokratikus eszközökkel való megdöntése, akkor mégis mi a gond?

A civilek ideje van. Kockás ingek és fekete szalagok jelzik a legizmosabb szerveződéseket, oktatás és egészségügy, meg a velük szolidáris sokaság, tüntetéssel sztrájk készülődéssel várja a tavaszt, már az emlékezetes ötperces, esernyős némasággal felvértezetten!

De hol vannak az elődök? Gulyás Balázs, Várady Zsolt, Lattmann Tamás, és a többiek, hol van a Human Platform, és a számtalan civil egyesület, alapítvány, melyek mind-mind kritizálták az Orbán kormány tevékenységét, tüntetéseket szerveztek és azokon szónoklataikkal is letették az általuk képviselt közösségek névjegyeit.

Hol van Lovas Zoltán a szép ígéreteivel és soha ki nem merülőnek látszó lendületével, hol van Horváth András korábbi lelkes alaposságával, hol van Ferge Zsuzsa és Iványi Gábor a maga szellemi töltöttségével és tapasztalatával? Hová lett a DEKA?

Gúny és cinizmus, kishitűség és szkepticizmus lett úrrá a szépreményű szerveződésen, vagy valami más gonosz erő forgácsolta szét? Már abban is vita alakult ki, hogy ki beszélhet s ki nem, kicsinyesség mérgezte a légkört, a célok hamvába holtak, sem Orbán megbuktatása, sem a demokratikus ellenzéki erők egy asztalhoz ültetése nem vezetett eredményre. A DEKA szép csöndben kimúlt.

Bezzeg a KARD, mégis csak fegyvernek számít, és majd eldől, hogy mivé fejlődik, harci eszközzé válik-e, vagy, mint a DEKA, nem marad más belőle, mint a csörtetés. A DEKA folytatása-e az egész, vagy valami más? Magyar György ügyvéd, Sándor Mária ápolónő, Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő és Havas Henrik újságíró jobbikos képviselőkkel együtt vitatta meg a Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért célkitűzéseit. Együtt, de mégis a nélkül, mert ezt a pártot ugyan meghívták, de Komáromi Zoltán a nemzeti radikálisok szakértő jelmezbe bújtatott jelenléte miatt nem ment el a rendezvényre. Most akkor mi van?

Most akkor az van, hogy szerintem bármilyen demokratikus civil kezdeményezés fabatkát sem ér pártok támogatása nélkül, mint ahogy demokratikus ellenzéki pártok sem képesek eredményesen fellépni demokratikus civil szervezetek, közösségek segítő szolidaritása nélkül az Orbán kormánnyal szemben!

Így aztán megállapíthatjuk a jövőt illetően, hogy a demokratikus ellenzéki pártokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha 2018-ban demokratikus úton a mostani kormányt le akarjuk váltani! Csak a demokratikus út járható! Olyan út, melyen haladva már mostantól ádáz, könyörtelen módon, az összes rendelkezésre álló törvényes erővel ostorozni kell a Fidesz-KDNP minden megnyilvánulását, amely demokráciaellenes, illiberális, megtévesztő és jellegében korrupt!

A civil kormányváltás, illúzió! A civil kormányváltó erő, realitás. A pártok nélküli demokrácia, kormányzás, illúzió! Egy ellenzéki párt vezetésével történő kormányváltás, realitás! A kérdés, hogy melyik lesz az az ellenzéki párt, amely mögé, minden magát demokratikus ellenzékinek valló erő, párt és civil szervezet, ha eljön az ideje, akkor nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel felsorakozhat. Vajon lesz-e ilyen párt, és melyik lesz az?