Nagy reményekkel vártam az országgyűlési választásokat. Olyan hangulatot éreztem, amit már régen nem. A szavazás után mentünk a kocsival és azt éreztem, ahogy süt a nap, minden jobb lesz. Nem kell részleteznem, hogy este, amikor hazaértünk és leültünk a tévé elé, a zűrzavar és a káosz milyen baljós sejtelmeket indított el bennem. A korábban elég aggódó arcot vágó kormánypárti politikusok vonásai kisimultak, egyre jobb kedvük lett. Az Echo tévén örömködnek, szólt egy facebook bejegyzés és hogy szivárognak ki az eredmények, a Fidesz tarolt. Budapesten bár az ellenzék visszafoglalta bástyáit, sőt, újakat is szerzett, mégsem volt elég.

A város vízfejűsége maximum a régi választási rendszerben lehetett választást eldöntő. Az új rendszerben nem. A jelenlegi választási rendszerben a győztes kompenzáció iszonyúan megváltoztatja az eredményeket, virtuális támogatást és erős legitimitást adva annak, aki a győztes.

A csalásokkal nem foglalkoznék, sajnos azok nélkül is ez lett volna az eredmény, maximum nincs meg a kétharmad, ami mellett nem sétálhatunk el. A Fidesz úgy zárta az előző ciklust, hogy a civilek elleni hadjáratot kiszolgáló törvényt csak részben tudták megszavazni, a minőségi többség hiányában. Most ez nem lesz gond és a Figyelő szennylap listája után, nem is lehet kétségünk, a már hatását vesztő „brüsszelezés” után, a tapintható és beazonosítható civilek lesznek a Fidesz táborát összekovácsoló ellenségkép.

Egyszóval nyert a Fidesz, a falvakban, a kisebb városokban, ott még manipulálni se kellett az eredményeket. A nyomor a kiszolgáltatottság, mindegy Stockholm-szindróma szintjére emelkedett. A nyomor vámszedői lettek, dobva a jobbágyságnak kenyeret és krumplit és ígéretet, vagy éppen fenyegetést. A közmédia, a kiszolgáltatottság, a létbizonytalanság meghozta a várva várt behódolást. Ami sok esetben nem is volt fájdalmas, mert sokan azt gondolták, nyomorúlt életüket Orbán Viktor védi, aki nem engedi be a migránsokat és a kis konyhakert zöldségeit,- ami nyáron könnyebbé teszi az életet-, a gyarmatosító horda nem fogja feldúlni.

Mondhatnánk, az ellenzék impotensége miatt nyert a Fidesz, de ez hazugság lenne. Az tény, nem sokat tett hozzá a különböző pártok elitje, hogy mozgósítson. Gyakorlatilag a fiatalok vívták ki nekik a kormányváltó hangulatot, a tüntetések, az MKKP békemenete, a Momentum Nolimpiája, a Tanítanék Mozgalom tüntetései. Az ellenzéki pártok se együtt, se külön-külön nem tudtak soha tömeget mozgósítani. Ennek ellenére az emberek készek voltak segíteni nekik és felelősen gondolkozni. Már akikhez elért az ellenzék üzenete.

Az ellenzéket okolni persze lehetne, hogy nem érte el a vidéket. Azonban megnézve a diagrammot, hogy hol volt jelentős a Fidesz támogatása, olyan települések állnak sorban, ahova egyébként is nehéz lenne kiszervezni aktivistákat. Pláne úgy, ha a társadalom az aktív politizálásban nem vesz részt, maximum eseményszinten. Pártépítésben, bázis és helyi közösség szintjén nagyon nehéz mozgósítani. A Fidesz a viszonylagos információhiányt és a szegénységet kihasználva, felismerte, nem a nagyvárosok szavazóit kell feltétlen megnyerni, hanem a vidéket. Ehhez az önkormányzati eredményei is segítséget nyújtottak és a korrupt feudális rendszere. A hűbéresek tették a dolgukat, a hűbéres javára. Ki félelemből, ki haszonlesésből, ki jólfelfogott érdekében a településnek és a közmunkából nyomorgó lakosainak.

A másik fontos szempont, hogy a jelenlegi választási rendszer nem kedvez a több pártos indulásnak, Kompenzációs rendszere a kicsiket elfelejti, szavazataikat elveszti. Tipikusan egy kétpólusú társadalomra van kifejlesztve. Én azt gondolom, ennek egyetlen megoldása lehet, egy választási párt, ami átmeneti megbízatással rendelkezik. A program elég lenne, ha arról szólna, visszaállítani az alkotmányos kontrollokat, igazságosabb választási rendszer kidolgozása, majd előrehozott választás. Erre lehetne kérni támogatást a társadalomtól. Igazságosan és azonos arányban felállítani a vegyes listát és a 106 választókörzetet se egyéni pártérdekek alapján, hanem egyenlően elosztani. A jelölt személyénél sokkal erősebb lenne az üzenet, összefogtunk, érted, értsd meg. Persze Orbán tudja, ez soha nem fog megtörténni. Erre építi a hatalmát. Az ellenzék soha nem lesz képes egy olyan, választási chartába tömörülni, ami saját hasznára tudná fordítani a matematikailag remekül kitalált választási rendszert. Nem csak  azért, mert a pártok nem kívánnak, hanem mert a szavazóikat sok esetben a másik párt elleni hangolással tartották maguk mellett. A szavazóik pedig megtanulták a leckét, hiába kérné őket bárki is, „most tedd félre,  amivel zsibbasztalak évek óta, melyik párt a fidesz csicskája”, a szavazó nem felejt és nem változtat véleményén.

Azzal kezdtem, nem feltétlenül kell az ellenzéki pártokat hibáztatni, de mire a végére értem, belém hasított, ez az írás inkább vádbeszéd. Annak ellenére, hogy a kormányváltási akarat és hangulat is meg volt és a fiatalok civil megmozdulásai fenntartották a figyelmet, nem sok híján, de az ellenzék elesett. Ha minden igaz, négy év múlva lehetséges ezt korrigálni. Négy év sok idő és jövőre önkormányzati választások. Majd EP választás.. sok-sok próba és tesztüzem, amiben újra lehet készülni 2022-re. Mert a munka nem most ért véget, hanem most kell folytatni. Kérdés, a bűnbak keresése helyett a politikai pártok és szavazóik felismerik, vagy sem, hogy nem pártalkuk szükségesek Orbán leváltásához, hanem társadalmi konszenzus.  A megoldás egy olyan választási tömörülés, amiben nem a közvéleménykutatók százalékaira hivatkozva dobnak csontot, például a kispártoknak, hanem a szabadság, egyenlőség, testvériség eszményében egy közösségbe olvadva, félreszik a pártérdekeket. Ezen nem csak a pártoknak kell elgondolkozni, hanem a szavazóiaknak és aktivistáinak is.

Ma megmozdulás lesz, nem tudom, mikor kerül ki ez az írás, tehát 2018. 04. 14-n egy hatalmasnak látszó tüntetés lesz. Folytatjuk, mondta a Fidesz 2014-ben, most nekünk kell ugyanezt mondani és folytatni.