Az egyházasdengelegi közmunkás Sadek annyit ért a politikához, mint legtöbb magyar a focihoz. Tudja, hogy gólra játsszák, nagyjából ismeri a szabályokat is. Tisztában van a szabadrúgás kiváltó okaival éppúgy, mint azzal, hogy mit jelent a lesre futás és a kezezés.

Még az előnyszabály megítélésének okait is tudja, sőt a szögletrúgást kiváltó tényzőkkel is tisztában van, a tizenegyesről már nem is beszélve.

Sadek azzal is egyetért, hogy a pályára nem lehet berohanni csak úgy a szurkolóknak mindaddig, amíg a mérkőzést le nem fújják. Mert rendnek kell lenni, mondja a falu kocsmájában, mi után kiguberálta zsebéből a napi sörre valót.

Csak a kvótát, azt nem érti szegény, mikor is Pirike a Faluház előtti pulton alá akarta íratni vele azt az állítólagos konzultációs petíciót.

Írd alá Sadek, ha életben akarsz maradni, bíztatta az éppen oda érkező kenyéradó gazdája, a polgármester is.

De ő csak nem tágított, mindenáron tudni akarta, hogy milyen nóta is az a kvóta, amely miatt még az élete is veszélyben forogna, ha nem írná alá azt az egyébként guszta papírost. A polgármester összefoglalta, elmagyarázta saját szavaival, hogy miről van szó és Sadek nagyjából egészéből meg is értette.

De azért voltak kérdései. És mi lesz a vérátömlesztéssel? A vérfrissítéssel. Azokat nem kellene pótolni, akik mostanában innen elmenekültek a jobb élet reményében, mind nyugatra és egy sem keletre?

Különben is, anyám felmenői lengyelek voltak, még Bem apóval jöttek ide, apámé meg tősgyökeres svábok, tette hozzá méltóságteljesen, mélyen elgondolkodva. Még a nyulaimnak is fontos, hogy idegen vérvonalbeliek frissítsék az állományt, Szent István államalapítónk telepítéseiről nem is beszélve, fitogtatta állattenyésztési tudását és történelmi ismereteit a jelenlévők előtt.

Sadek még azt is hozzátette, hogy földije, aki Angliában keresett magának jobb megélhetési menedéket, a szüreti mulatságon itthon volt és azt mesélte, ő úgy tudja, hogy Orbánék több, mint 2000 menekült befogadását vállalták, egy olyan önkéntes kvótarendszerben, amire egyébként a kormány nemmel szavazott.

Így aztán a fene sem érti, hogy most mire való ez a nagy felhajtás, mondta a közmunkás.

A polgármester rezignáltan megjegyezte, miután saját kontójára kikért még egy sört Sadeknek, hogy igazságügy miniszterünk is megmondta, szociális társadalmi feszültséget kelthet a menekült családoknak magyar állami ellátórendszer általi finanszírozása. És mi, a több millió szegény, legatyásodott, azok nem keltünk feszkót?- kérdezett vissza Sadek, megvárva, míg korsójában leülepszik a hab.

Már a kormányfő is aláírta a védjük meg az országot, című petíciót, közölte a polgármester, úgy hogy te is nyugodtan aláírhatod, bíztatta Sadeket a falu elöljárója. Egyébként is, Európa szétesőben van, nekünk kötelességünk mindenáron megvédeni magunkat, nem közösülünk migráns idegenekkel, emelte fel szavát a falu első embere, miután két felessel is meglocsolta e témában vibráló tudatát.

Csak semmi szex, akkor mi lesz, kilépünk? Kérdezte Sadek, majd hozzátette, és mi lesz azzal a rengeteg pénzzel, ami Brüsszelből ide jön, tán a ruszkik majd átvállalják? ,-  nézett körül jelentőségteljesen a krimóban.

Én bizony nem írom alá, megeszem a kalapom, ha aláírják annyian, mint ahányan elszegényedtünk idehaza. Se földünk, se munkahelyünk, se rendes jövedelmünk, én azoknak nem írok alá semmit, akik azt mondták, hogy 47000- ből is meg lehet élni, miközben havonta több mint egy millát visznek haza.

Hát nagyjából ezek hangzottak el tegnap a falusi krimóban. Vasárnap volt és szép idő. Hétágra sütött a nap. Sadeket már a legújabb hírek sem érdekelték, hogy Merkel hazaáruló, Orbán meg a példakép, hogy rákkeltő a vörös hús, meg hogy újabb hazai településeken rendeltek el szmog riadót. Ment a dolgára trágyát hordani, ahhoz most jó idő van. Azt mindennél fontosabbnak tartotta, hogy elvégezze, ami a dolga. Bár csak ott fent azok is így tennének, morfondírozott magában később, mikor a vasvilláért nyúlt.