„How many roads must a man walk down

Before you call him a man?

Yes, and how many times must the cannon balls fly

Before they're forever banned?”

Még alig két napja, hogy a brit uralkodó-ház képviseletében Vilmos herceg lovaggá ütötte Rod Stewart-ot, a rock-zene skót származású igazi vagabundját, kiemelkedő alakját és a szó nemes értelmében világsztárját – és lám, itt a másik szenzációs hír a műfaj házatájáról.

A Svéd Akadémia Nobel-díj bizottsága az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan amerikai énekes-dalszöveg írónak ítélte, „aki új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai zeneirodalmat” –áll a bizottság indoklásában.

Bob Dylan, 75 éves, mintegy 50 éve meghatározó alakja a woodstock-hippi generáció kreálta zenei világnak és gondolatiságnak. A pop, a rock és a folk műfajaiban egyaránt újat hozott, mind az általa szerzett dallamok, mind azok szövegeiben. És vélhetően ez utóbbi az, amivel az irodalmi Nobel-díjat elnyerhette.

A bizottság indoklásában kiemeli, hogy Dylan egy sor olyan lemezt jelentetett meg, melyek az ember társadalmi státuszával, a vallással, a politikával és persze a szerelemmel foglalkoznak. Olyan szövegeket alkotott, amelyeket már életében is sokat ismételnek és hivatkozási alapot képeznek.

Ez pedig, valljuk be, nem kevés. Arról nem is beszélve, hogy mind zenéivel, mind azok mondanivalójával komolyan és mélyen hatott az amerikai emberi, polgárjogi mozgalmakra – áttételesen tehát az amerikai társadalom-fejlődésre.

Dylan ízig-vérig művész, zenét szerez, szöveget ír, kiváló előadó, és festőnek sem utolsó.

S mint igazi, elkötelezett ám mindvégig autonóm, független ember a gondolatait a világról sajátos képi víziójával, a dal-refrének mesteri megfogalmazásával, egyszersmind kivételes ritmus-érzékével tolmácsolja.

Világ-slágereinek, albumainak se szeri, se száma. Pedig aki követte pályáját, tudja: a könnyedebb dallamok veretes mondanivalóval bőségesen „áldottak”. Ha úgy teszik, könnyebb dalait dúdolni, mint a szövegekre figyelni.

Dylan igazi lázadó volt, a szó valós értelmében az, a társadalmi konvenciókkal sokszor szembe menve, forradalmian polgár-pukkasztóan indult. A sors furcsa fintorának tetszhet, hogy most egy ilyen díjba "futott bele". Kétség nélkül, megérdemelten. És ez a Nobel-díj bizottság nyitottságát is dícséri.

Csak közös memóriánk felfrissítése okán álljanak itt legnagyobb számai:

Blowin’in the Wind; Like a Rolling Stone; The Times they are a-Changing, Dont Think Twice, It’s All Right; Mr. Tambourine Man; Lay Lady Lay; Forever Young;

Tehát a héten két nap és két magas elismerés. És alig múlt csütörtök.

- rigi -