Éppen rövid pihenőt tartunk egy meredek kaptató előtt, most még mindenki friss, jól bírja a tempót, a szervezőkkel együtt 23-an tapossuk az ösvényeket. Rita és Attila az interneten direkt rákerestek, hogyan gyarapíthatnák túrázói ismereteiket. Rita már döntött, hogy ő mindenféleképen részt vesz a középfokú túravezetői tanfolyamon, míg Attilában az út vége felé erősödött meg ez a szándék. Eszerint érdemes volt eljönniük.

De ne siessünk annyira előre, mert éppen most kapaszkodunk fel az első komolyabb és hosszabb emelkedőn. Közben arról beszélgetünk – persze kissé lihegve -, hogy egy túravezetőnek majd fizikailag is erősebb kondícióban illik lennie, mint az általa vezetett csapat tagjainak. Mindig akadhatnak váratlan szituációk, amikor az előre szépen kigondolt és eltervezett programba valami becsúszik. Máris látszik, hogy egy fiúnál bizony komoly nehézséget okozott ez a kaptató. Szusszanhat egyet, amit valljuk be, mi többiek is szívesen veszünk, de hamarosan indulunk tovább. De hol folytatódik a turistajelzés? Most abszolút biztonságban vagyunk, a kísérő túravezetők figyelme mindenre kiterjed, de majd, ha a frissen végzett delikvens ott találja magát a semmi közepén, akkor lesz hasznára a terep- és a térképészeti ismeret – mondja Tamás, aki a tanfolyamon hosszú évek óta ezt oktatja.

Lefelé baktatva a sziklás hegyoldalban Tünde a Gerecsével hasonlítja össze a környéket, ami nem is csoda, hiszen az ottani legmagasabb csúcs alatt fekvő faluban született:

 – Mindig is érdekelt a természetjárás, bár régóta a fővárosban élek, az erdők, a hegyek világától nem akarok és nem is tudok elszakadni. Alig várom, hogy szélesebb képet kapjak a túrázási ismeretekről.

Attila az újabb kaptatón, szinte szuszogás nélkül arról beszél, hogy két éve jár intenzívebben kirándulni, és mint környezetvédelmi mérnök, mindig is figyelte, kedvelte a természetet. Most a lehetőséget látva, habozás nélkül jelentkezett a társasághoz. Mihály 2008-ban vizsgázott és azóta segíti az évente induló kurzusokat. A GPS használata a szakterülete, de a terepi gyakorló túrákon lehet rá leginkább számítani.

Kellenek is a segítők és a szakelőadók, teszi hozzá Eszter, a tanfolyam vezetője:

–A június elején vizsgával záródó kurzuson hét olyan nap van, amikor kötelező részt venni terepi gyakorlatokon. Ezen kívül további hat terepi nap van, amelyek ugyan nem kötelezőek, de ajánlottak. Egy túravezetőnek feltétlenül szükséges megállnia a helyét kint a természetben is, nem csak elméletben felkészülni. Azért utóbbiból is van 19-20 alkalom, hétfő esténként három óra hosszat igyekszünk a tudnivalók elsajátításához segítséget nyújtani. Mint egy iskolában, ráadásul házifeladatokat adunk, határidőkkel. A képzésünk nagy hangsúlyt fektet a biztonságos nappali és éjszakai tájékozódás elsajátítására, a túrák reális szervezésére és tervezésére, örömteli megvalósítására. Megismertetjük a túrák során előforduló állat- és növényvilágot, a kőzeteket, a természeti képződményeket, a műemlékeket, Magyarország tájegységeinek természetjáró jellegzetességeit és azok nevezetességeit. Nem dicsekvésképpen, de az országban a miénk a legalaposabb és legszigorúbb ilyen jellegű tanfolyam.

-Azért azt is el kell mondani, hogy van lemorzsolódás, aminek sok oka lehet, és többen a vizsgát nem tudják sikeresen letenni. Általában az induló létszám 15-20%-át teszik ki. De mi úgy érezzük, hogy ha valakinek a kezébe adjuk a tanfolyamunk sikeres elvégzését igazoló bizonyítványt, annak vezetési képességeiben bízhassanak a többiek. Körülbelül 15 segítőnk van és ugyanennyi oktatónk, akik a maguk területén szakemberek, de valamikor mindenki itt vizsgázott. Általános gyakorlat, hogy sokan továbbra is megtartják velünk a kapcsolatot és visszajárnak a tanfolyamok menetét segíteni – mondja Eszter.

Újabb sziklákhoz érkezünk, ismét meredeken kaptatunk fel, de gyönyörű kilátás a jutalmunk. Zsolt ügyesen mászik, ami nem is csoda, hiszen már nyolc éve túrázik, de most szívesen csatlakozik, hogy az eddigi tapasztalatait szervezettebb keretbe foglalja. Már láthatóan összeszokottabb a társaság, pedig alig néhány órája vagyunk együtt. Egy kis kápolnához érünk, sűrű erdő ölel körbe minket – nemsokára alkonyodik. Tímea is a most jelentkezők között gyalogol:

–Mindig is érdekelt a természetvédelem, azt is tanultam. Rendszeresebben másfél éve járok kirándulni és nagyon nagy izgalommal várom, hogy mit kell elsajátítani egy jó túravezetőnek. Az egyéni bolyongásaimon szereztem némi tapasztalatot, de a tanfolyam téma- és programkínálatát látva egyből úgy döntöttem, hogy ez nekem való – belevágok.

Már lefelé megyünk, nemsokára az egész csapat összegyűlik a viadukt tetején. Ma még csak „séta” volt, a legközelebbi kiránduláson már nem csak a kaptatók, de a kiosztott feladatok is megizzaszthatják a részvevőket.

Senki ne búsuljon, aki lemaradt az ismerkedő túráról, még jelentkezhet a Budapesti Természetbarát Sportszövetség Középfokú Túravezetői Tanfolyamára a btsszoktatas@gmail.com címen vagy a 266-59-24-es telefonszámon.

Kertész Z István / Fotó: Szádeczky-Kardoss Tamás