Igaz, erről eszembe jutott, hogy hiszen Antallnak (neki éppen nyerő helyzetben) szintén első dolga volt roppant elegánsan gratulálni a mögöttük épp hogy lemaradó SZDSZ-nek, és aztán abból is mi lett.
Hogy egy fél év sem kellett hozzá, és már fel is állította a "nemzeti kontra idegenszívű liberalizmus" elmebeteg kategóriáját, majd önmagát nevezve ki a nemzeti liberalizmus egyetlen, hiteles képviselőjének, a pribékjeit rá is uszította a média szabadabb képviselőire.
Belőlem azonban kiirthatatlan az optimizmus, és ezért őszintén remélem, hogy ilyesmire mindig csak a hatalom kézzelfogható birtoklása inspirálja a politikusokat, a második helyről senkinek nem fog eszébe jutni ócska ideológiákkal megtörni az együttműködés éthoszát, ami most végre körvonalazódni látszik.
