A hallgatóság nagy elégedettséggel vette tudomásul a fantasztikus hírt, ám a közönség soraiban helyet foglaló Mihail Solohov szólásra jelentkezett. Miután megkapta a szót, csak ennyit mondott: a számok igazak, csak egy aprócska baj van velük.

Tudniillik az, hogy azt az egy írót Lev Tolsztojnak hívták.

Most ez azért jutott az eszembe, mert van ez az ifj. Lomnici Zoltán nevű Civil Összefogás Fórumos önfelkent irodalomtörténész, aki alig-alig kihallható parányi szalonzsidózással, igen rosszallóan, a nemzeti identitás mellett lángpallost ragadva azt találta mondani, hogy az oktatáspolitika semmit sem ér, mert az SZDSZ-nek köszönhetően nagyobb hangsúlyt helyeztek az egyetemes történelemre, mint a magyar történelem legnagyobb alakjainak bemutatására, ugyanígy az irodalomban is nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes, a nemzetközi irodalom, mint például a hazai, s – emígy Lomnici – „Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája.”

Ha „többszörösen vastag”, akkor Lomnicinak érdemes levennie a cipőjét, így a kezével együtt adódik húsz ujj, s ha ezeken összeszámolja a világirodalom nagyjait, aztán a magyar irodalom nagyjait, semmi hazafiatlanság, semmi nemzetidegenség, semmi Szerb Antal féle kozmopolita sandaság, de – ki hinné –, az fog kijönni, hogy darabra és ujjra több van odakinn a világban, mint idebenn, Magyarországon.

És ha a láb- és kézujjak sem lennének eléggé meggyőzőek, akkor a vastagságot, a kilószámot a méterrudat és a literes kannát irodalomkritikai instrumentumként hasznosító Lomnicinak megsúgom, hogy – teszem azt – a Rontó Pálnak egy magyar lovas köz-katonának és gróf Benyovszki Moritznak életek földön, tengereken álmélkodásra méltó történettyeiknek, s véghez vitt dolgaiknak leírása, amelyet hazánk dámáinak kedvekért versekbe foglalt Gróf Gvadányi József magyar lovas generális (1792), jóllehet, tette ezt 580 oldalon át, vagyis „többszörösen vastagon”, mégis összehasonlíthatatlanul jobb mű ennél József Attila mindössze két sorból álló Két hexameter c. műve.

És Örkény egypercesei sem kimondottan hosszúak, s még a Tonio Kröger is elfér 50-60 oldalon.