Az Utazás-2017 kiállítás belföldi díszvendége idén Győr városa, míg a külföldi Oroszország. A kiállítás idén is helyet ad a szakmai eszmecseréknek, ezekre elsősorban a rendezvény nyitónapján került sor. Románia, és kiemelten a Székelyföld nagy standdal képviselteti magát, de másik szomszédos országunk, Szlovákia is temérdek programmal, kiadvánnyal, térképpel kedveskedik a látogatóknak.

Ausztria a szokásosnál most talán kisebb léptékben van jelen, de ezt ellensúlyozza a rendkívül udvarias és tájékozott szakembergárda. A belföldi nagyvárosok közül nem csak a már említett díszvendég Győr, hanem több is önálló standdal jelenik meg.

A kisebb de turisztikailag frekventáltabb települések többnyire tájegységenként csoportosan vannak jelen, a Balaton környékiek is gazdag prospektus-anyaggal szolgálnak az érdeklődőknek. Jelentős területet bérelnek a hazai nemzeti parkok is, számtalan érdekességről informálódhattak az ilyen irányban érdeklődők.

Néhány térképes cég kedvezményesen árusítja kiadványait – érdemes élni a lehetőséggel. A budapesti Nagyvásárcsarnok igen jó minőségűnek látszó élelmiszerkínálata már messziről csábítja a standok között özönlőket, mint megtudtuk, idén is folytatódik a különböző országok vásárainak sorozata.

A Füzéri vár önálló kiállítóként vesz részt, számos megvásárolható kiadványt is kínálva a hely iránt érdeklődőknek. A Volánbusz standján egy kívül-belül felújított, régi, az 1950-es években gyártott Ikarusz-311-es helyközi autóbusz pompázik, megannyi látogatónak hozva örömet.

Azért tapasztaltunk egy-két furcsaságot is: sajnos többen is panaszkodtak ilyesmikre idén, míg a korábbi években negatív dolgokat nem tapasztaltunk.

Az egyik standnál alföldi hús- és hentesárukat kínált négy termetesebb nő. Kiabálnak, hogy csak az kap kóstolót, aki vásárol is. Honnan tudná az érdeklődő előre elkötelezni magát? – tennénk fel a kérdést, de azt tapasztaljuk, hogy az odanyújtott falatokat sokan elfogadják, bár vásárlást egyet se láttunk.

Más. Egy kis standon idei kártya naptárak vannak kirakva. Megkérdezi az egyik látogató, hogy elvehet-e két darabot, mire a kiállító férfi közli, hogy sokba került az előállításuk, bár ingyen adják. Mondani sem kell, ilyen megjegyzés után a helyén maradt az összes naptár.

- Ne tegye a poharát a kiadványunkra, mert ott marad a nyoma! – szólnak a standról az érdeklődőnek. – De hát én szeretném elvinni ezt a kiadványt! – mondja meglepődve a férfi. – Akkor is ott marad a nyoma! – hangzott erre a pult belső oldaláról a felelet.

Azonban sok pozitív megnyilvánulás is ért minket, és az igazsághoz az is hozzátartózik, hogy a látogatók se mind viselkedtek a helyhez méltóan.

Mindenesetre csak ajánlani tudjuk, hogy aki idén utazna, el ne mulassza vasárnap délutánig felkeresni a kiállítást.

Kertész Z István