Kedves Gergely!

Persze tudom, működik ez honunkban spontán módon is, gazdag hagyományokból táplálkozva, központi utasítás nélkül, alulról szerveződve, bázisdemokratikus formában, hazafias elkötelezettségtől vagy épp privát reményektől vezetve, hol a gazdagon burjánzó történelmi tradíciókhoz igazodva, hol a dekonstrukció kísérletező szellemének új és merész formanyelvén.

Parászka Borókának a tegnapi napon közzétett írása megemlékezik a filozófusok ellen indított egykori attakról, amelynek nyitányát, vezérmotívumát és eszmei-ideológiai alapját néhány kollegiális feljelentés, illetve eme feljelentések repetitív ismétlődése képezte.

Meglévő dokumentumokból ismert, s a szakma számára pontosan tudott, hogy ki volt a feljelentő.

Mindez most azért vált újra érdekessé, mert napjaink „legizgalmasabb vitája” (Orbán Viktor) újságcikkeknek álcázott feljelentésfolyamban bomlik ki az érdeklődő olvasóközönség előtt. A feljelentések nem az arisztotelészi dramaturgiával, vagyis a hely, idő, cselekmény hármasságának egységében korrelálva hömpölyögnek előttünk: haladnak erre is, meg arra is, térben és idősíkokban sokszor egymástól elkülönülten.

A feljelentő irományok számára célszemélyt képezhet a hazátlan és kívülről irányított, nemzetet szakmányban rontó filozófus, esztéta, szépíró vagy képzőművész, legyen az illető akár élő, akár holt, másfelől eme szakmunkák sorában különös érdeklődésre tarthatnak számot azok a denunciációk, amelyeknek műfaji sajátja a belső ellenséggel, a „velünk élő” árulókkal és osztályidegenekkel történő leszámolás.

Ilyennek bizonyultál Te is, kedves Gergely, akiről megtudhattuk, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum homályában rejtőzködve próbálsz a hazára rászabadítani néhány firkászt, akik írni ugyan nagyon is tudnak, de éberség, ez senkit ne tévesszen meg, minthogy valójában ezek az elvetemült alakok írók és költők. Szóval a magyar folklorisztikus hagyománynak megfelelően szépen föl lettél nyomva, s ugyan önkritikát gyakoroltál, s tanúságot tettél arról, hogy Orbán Viktor minden beszédét töviről hegyire ismered, a textusokat pontosan idézed, mégis most az egész nemzet visszafojtott lélegzettel várja a Nagy Vakáció leteltét, hogy majd első kézből ítéltessék meg adekvát, avagy eretnek Orbán-interpretációd.

Szegény Gergely, nem lennék a helyedben, nem bújnék most a bőrödbe.

Miként akkor sem tudtam kibújni a bőrömből, amikor szerénységem és a Filozófiai Intézet vált épp följelentetté, történetesen általad, kedves Gergely, midőn minden későbbi följelentőt beelőzve, vagyis mindazokat, akik az ominózus pályázat lezárultával próbálták rendőrségen, ügyészségen és a nagyszerű Budai Gyulánál eljárva besározni az intézet elnyert pályázatát és a pályázók becsületét, te már a pályázat elnyerésének másnapján, néhány neked nem tetsző, s a tudományos pályázattal semmilyen összefüggésben nem álló egyházpolitikai cikk miatt, politikai ellenszenvedet kifejezendő, csúnyácskán fumigáltad a még be sem indult kutatásokat, s aljas és hazug módon kezdtél el sugallni valamit, amely a későbbi feljelentő kollégád, valamint a már hatalomra került pártod kormányszócsövei számára modellként és követendő paradigmaként szolgálhatott a legfelső körökben jóváhagyott és amonnan irányított, gondosan összehangolt, hosszan kitartó, mocskos és undorító lejárató kampányakciójuk során.

Munkád az Evangélikus Élet 2006/5-ös számában látott napvilágot, s megtámadottakként – legyen ez a hetilap érdeme, ma már ugyanez más lapoknál nem történhetne meg – válaszolhattunk ugyan kis prejudikációs állításaidra, s ugyancsak reflektálhatott irományodra a Filozófiai Intézet akkori igazgatója, ám a hatalom későbbi gyakorlói számára igazi foganatja az általad levezényelt nyitánynak, vagyis kizárólag a Te vádaskodásaidnak lett.

A történet innentől kezdve már ismert…

Fölöttünk ugyan elszállt az idő, de lám, ante portas tolonganak az ifjak, akik kevesebbet tudnak ugyan a múlt szövevényes útjairól és útvesztőiről, ám annál elszántabban igyekeznek lerombolni mindent, mit rapid (politikai) érvényesülésük és helyzetbe kerülésük, avagy szunnyadó tehetségük kibontakozásának akadályaként érzékelnek. És tollat ragadnak, s újra és rendületlenül továbbgazdagítják a magyar feljelentő irodalom bővítetten újratermelődő szakanyagát. Határ a csillagos ég.

Kedves Gergely, hát csak ennyit kívántam elmondani, egyúttal köszönetemet szeretném kifejezni, hogy szorgos munkálkodásodnak hála, annak idején Te is leraktad a magad alapkövét a NemzFelHiv leendő székházához.

Üdvözlettel,

Gábor Gyuri