Olvasom, hogy valami Polgári Mulató nevű helyen (azért az felettébb érdekelne, hogy miként, s mely források, olvasmányélmények etc. alapján képződik meg ezeknek a figuráknak az agytekervényeiben a polgári jelző), szóval emitten Gulyás Gergellyel rendeztek egy beszélgetést, ahol Gulyás miniszter a tőle megszokott aljas, ostoba és cinikus módon „elemezte” az SZFE helyzetét, hogy végül közölhesse: a piros-fehér kokárda helyett az igazi az lenne, ha csak vörös kokárdát hordanának a tüntetők.
Szóval újra olvasmányélményeimhez fordulnék, olyan munkákhoz, amelyek Gulyásnak és haverjainak minden bizonnyal teljesen ismeretlenek. Azokhoz a két világháború közötti szociográfiákhoz, amelyek eltérő módon, eltérő hangnemben és érvkészlettel, de egyként undorodva mutatták be a korabeli magyar, keresztény, félfeudális, dölyfös úri világot, azt, amely cselédként tekintett az ország egészére, s mint a marhákat szokás, úgy bélyegezte meg mindazokat, akik nekik nem tetszettek. Ugyanez az elviselhetetlen, dzsentroid gőg süt ebből a Gulyásból is, amikor teli szájjal komcsizni kezd. Mert ők folyton-folyvást komcsiznak, ez dől a pártállami szolgasajtójukból, a szolgaszemélyzetükből, intellektuálisan ennyire képesek, s elnézve őket, bizonyos értelemben már ez is nagy teljesítmény tőlük. Komcsiznak, mert nekik szabad, és nekik mindent szabad, ám ha valaki rájuk mond olyat, ami nem tetszik nekik (pedig az akár igaz is lehetne), attól azonmód megsértődnek, dühödten felfuvalkodnak, és sajtótrösztös verőlegényeikkel, polgári módon, szitává lövetik az illetőt.
Ők tehát orrba-szájba komcsiznak: komcsi az egész SZFE, hallgatók és oktatók mind, komcsi az összes velük szolidáris egyetem, komcsi mind, aki ott vonult tegnap a Rákóczi úton, s komcsi az is, aki otthonról volt szolidáris a polgári módon földbe tiporni szánt SZFE-vel, komcsi, aki az autonómia szót kiejti a száján, komcsi Salman Rushdie és Peter Brook, de milyen jó, hogy velük szemben ott tornyosul az echte magyar keresztény-úri polgárság, Orbán Viktor, meg Gulyás, meg Vidnyánszky, meg Szarka, meg a két olajos, meg az új pszeudo-rektorhelyettes, meg a villanyt és az internetet lekapcsoló kéz gazdája.
Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban Raffay Ernőt, Takaró Mihályt és másokat) magas állami kitüntetésben részesítő kormányt (amelynek tagja Gulyás) viszonzásképp valaki a nagy nyilvánosság előtt, Gulyáshoz hasonló kedélyességgel lenyilasozná? Mindenesetre az kétségtelennek tűnik, hogy ez a hangnem és érvkészlet a kormánynak és sajtójának sokkal otthonosabb terepéül szolgálna.
