Ki lesz az, aki ki mer állni és rámutat azokra a személyekre, akik hatalmi pozícióban üldögélve zárt ajtók mögött követnek el beosztottjaikon nemi erőszakot, majd fenyegetőznek, és büntetlenül ülnek stikliben a babérjaikon. Ki lesz az, aki rámutat a háztartásokra, ahol a látszat alatt, súlyosan bántalmazott emberek sínylődnek többgyerekesen, kiszolgáltatva és megzsarolva.

Ki lesz az, aki kiáll, névvel-arccal, mert az egészből mérhetetlenül elege lesz egyszer csak, és előáll egy listával és neveket sorol majd, és kiállítja mindazokat, akik gyermekeket molesztálnak, abuzálnak, aljas módon apellálva a sebezhetőségre, a szégyenre, a bűntudatra? És persze másnapra is életben marad. És lesz retorzió is, emberi méltósággal.

Ki lesz az, aki védelmet nyújthat valóban a kitaszítottaknak, sebzetteknek és megalázottaknak? Ki szolgáltat majd igazságot, nem meghurcolva és nem áldozathibáztatva? Kire lehet számítani ebben a kurva országban, aki látja, érti és tudja, hogy mi történik a látszat és kesztyűs kéz mögött valójában?

Egy olyan országban, ahol a megbélyegzetteket segítő szerveket is megbélyegzik? Ti itt akartok szülni, gyereket nevelni, iskoláztatni, férjhez adni, vagy el akartok mind menekülni, vagy itt akartok még valamit tenni és változtatni? Szinte már ott tartok, hogy feldobjak-e egy pénzt, ennyi maradt szerencsétlen meggyalázott szabad akaratból.

Ahogy párkapcsolatból, országból is akkor kell kiszállni, amikor megalázó. Vagy megtagadni a szolgálatot. Vagy alkoholistává válni, vagy hibernáltan már csak lejátszani egy parti sakkot a gangon?