Akkor vegyük sorjában:

1. „Szabadon lehet megélni a hitet.” Jobb volna, ha Novák Katalin ebben a vonatkozásban nem csupán az államnak oly kedves és a hatalomtól oly gáláns módon támogatott egyházak és felekezetek véleményét kérné ki, hanem sűrű elfoglaltsága és országcsinosító munkálkodása közepette azoknál az egykor volt egyházaknál is érdeklődne, amelyeknek egyházi státuszát a fideszes kétharmados hatalom, fittyet hányva a vallási és lelkiismereti szabadság alapjogára, s szolgai módon eleget téve a Vezér privát gyűlölködésének és személyes bosszújának, egyetlen tollvonással és visszamenőleges hatállyal megszüntette a Novák Katalint (is) simogató-szeretgető hatalmi gépezet, amely azóta is semmibe veszi a hazai és nemzetközi jogi fórumok végzéseit, mert a vezéri ukáz felülír minden bírósági határozatot. Pontosan úgy, ahogy a muszlim joggyakorlatban is az isteni „örök” törvény felülírja az ember alkotta e világi-állami „efemer”, időhöz kötött törvényeket. Márpedig ennek neve zsarnokság és fundamentalizmus.

2. „Jólét van.” Erről szintén nem a szépen terebélyesedő Orbán-családdal kellene Novák Katalinnak konzultálnia, meg a családi kötelékbe tartozó stróman-sereggel, pompás kastélytulajdonosokkal, gyermekeiket a legjobb külföldi iskolákba járató szülőkkel, hanem a mélyszegénységben élő magyar honfitársaival, vagy például azokkal a 7 év alatti gyermekekkel, akiknek 42,2 százaléka éhezik. És még volna ötletem.

3. „Stabilitás van.” Igaza van, számára és a rezsim kegyeltjei számára valóban jogi stabilitás van, legalábbis mindaddig, amíg a Vezér együtt köpködi a szotyolát a díszpáholyban a saját, külön bejáratú zseb-,vagy fiók-főügyészével. És az egészségügyi stabilitásra, az oktatási stabilitásra, valamint a gazdasági és pénzügyi stabilitásra is volna ötletem, hogy hol és kinél érdeklődjék mindnyájunk Novák Katalinja. Ám előtte kösse fel jól a fehérneműjét, mert meglepő válaszokat fog kapni.

4. Végül ez a nagyszerű, bátor és kiváló észjárású Novák Katalin azt is elmondta ezen a keresztényüldözéses konferencián, hogy az ő családját üldözték a kommunisták. Engem – különböző okokból következően – nem szokás a Kádár-éra apologétájának tartani, ezért most a nagy nyilvánosság előtt felajánlok egy-két ingyenes történelem órát Novák Katalinnak, különös tekintettel a Kádár-korszak egyház- és valláspolitikájának történeti és szociológiai összefüggéseire, ahol – remélhetően – a felszínes, elnagyolt vagy némileg „irányított”, netán átértékelt és más pályára állított, esetleg bizonyos okok miatt utólagosan módosított privát családi emlékezetet szerencsésen kiegészítheti majd a múlt valóságának történelmi és szociológiai keresztmetszete.

Amúgy pedig eszemben sincs megsérteni Novák Katalin úrhölgyet, pláne életkorán élcelődni, de azért emlékeztetném őt arra, hogy a rendszerváltáskor már ő sem volt karonülő csecsszopó, hanem – legalábbis korából fakadóan méltán elvárható módon – tudatánál lévő süldő leányzó.