Ha egy picinykét kevesebbet focizott volna, s többet bújta volna a történelem tankönyvet, tudná, hogy az (illiberális) patrimoniális királyságban a hűbéres nem lekötelezetté óhajtotta tenni a királyt, hanem a király, valamennyi földnek és az ország minden lakójának uraként, korlátlan hatalmának birtokában, nem kért, hanem vitte a magáét.

A királyt a hűbéres nem megvendégelte a kastélyában, azt remélvén, hogy ha minél jobb falatokat, ételt és italt szolgál fel, akkor majd lekötelezi a királyt, hanem a személyes hűség és a jövedelemből való részesedés okán, a felségjogok részeként mindez járt a királynak.

Épp úgy járt, mint a feltétlen hűség (a hűtlenség főbenjáró bűn volt, maga a hazaárulás), az engedelmesség, minthogy a király volt a legfőbb törvényhozó, s a legfőbb bírói hatalom, ő nevezte ki a legfőbb méltóságokat, ő volt a legfőbb hadúr, aki mindig maga döntötte el, ki ellen hadakozik épp, gazdasági és pénzügyi előjogai alapján adományozott birtokokat, s a főkegyúri jog alapján egyházi-vallási ügyekben messzemenően biztosított volt a beleszólása még a püspöki székek betöltésébe is. Vagyis minden éppen úgy, mint ahogy ez Orbán Viktorral manapság megesik.

És értsük meg már végre, hogy ezért mondhatta ez az Orbán Viktor nevű nem is tudom ki, hogy „így utazok harminc éve, jövő héten is így fogok menni.” Ugyanis rá nem vonatkoznak a törvények, ő törvényen kívül és törvények fölött áll, harminc éve már, most és mindörökké, oszt jónapot.

Igaz, a király törvényen kívülisége egy idő után megkérdőjeleződött. A korabeli felfogás szerint a királynak két teste van: egy isteni (halhatatlan), s egy emberi (halandó). Ebből következően az isteni jog és az emberi jog egyaránt vonatkozik rá (vicarius Christi, vicarius Iustitiae). Ettől kezdve vált kérdéssé, hogy mi a teendő, ha a király nem tartja be az igazságosság rá is kötelező földi törvényeit.

És ezzel kezdődtek el a zsarnokölésnek mint végső eszköznek a jogosságát felvető viták: II. Ottó császár 975-ben készült ábrázolásán pontosan látható a király kettős (égi és földi) teste, s a király körül az egész hűbéri társadalom felépítése.

Ilyen miniatúra Orbán Viktorról és hűbéri társadalmáról – tudtommal – még nem készült.