De belementem, és ebből megtudtam a következőt: „Nem szeretném, ha szőröstökű némberek és fartúró kanok mutogatnák magukat a gyerekeink előtt az iskolákban”. (Ha jól látom, a posztból azóta törölték ezt a hozzászólást, ezért lehet, hogy nem teljesen pontos az idézet, de a lényege ez volt. Már nem tudtam visszakeresni a komment-áradatban.)

Szóval sokan azt hiszik – és erre erősített rá Orbán a „népszerűsítés” használatával –, hogy amikor a homoszexualitásról kerül szó az iskolákban, olyankor ott nem az osztályfőnökök vagy meghívott szakértők (pszichológusok, szexológusok) beszélgetnek erről a gyerekekkel. Hanem – és most tekintsünk el az idézett megfogalmazás karikatúra-jellegétől – maguk a homoszexuálisok jönnek oda, kvázi hogy „mutogassák magukat” és „reklámot csináljanak” az irányultságuknak.

Felnőtt emberek, és komolyan úgy képzelik: ez valami olyasmi, mint amikor a háború után meghívták a még élő partizánokat, esetleg egy-egy szovjet tisztet, hogy ugyan hozzák már testközelbe egy kicsit azt az időszakot. És hát, akkor ugye, a hősies harcolásnak csinálták a propagandát.

Természetesen nem kizárt, hogy egy-egy alkalommal valóban meghívjanak pl. neves művészeket, közéleti személyeket, akik nem félnek nyíltan vállalni a melegségüket, de ez semmiképp sem a szűkebb értelemben vett felvilágosítás része, hanem a téma személyes részének példázása: mintegy az illusztrálása.

A felvilágosítás, az ismeretterjesztés során nem ez a legfontosabb, hanem hogy pl. az a kamasz, aki éppen belekerült ennek a témának az örvényeibe, hol juthat hozzá olyan tudásokhoz, értelmezésekhez, amilyeneket megértő és tapasztalt felnőttek tudnak megadni neki. Hogy ne ragadjon bele az oktalan önvádakba és az öngyilkosság latolgatásába, hanem azon a vágányon fusson, hogy miképp tudja a maga életét harmonikusan, indokolatlan bűntudatok nélkül felépíteni, elfogadva önmaga adottságait, lehetőségeit. De a sok, bevadult és Orbántól most a végsőkig felhergelt, érzéketlen emberben mindez föl sem merül. (És még a kereszténységre is képesek hivatkozni, miközben épp azt nem értik, hogy abban az ÉLET, és ennélfogva az egyes ember személyes élete a legfőbb érték. Az egyistenhit éppen azzal hozott újdonságot az addigi, pogány többistenhittel szemben, hogy az ember kezébe adta a saját sorsát, amelyet addig a dolgok istenei igazgattak.)

Ennek a rettentő tudatlanságnak és érzéketlenségének a látványa mindennél drámaibb módon bizonyítja, hogy ha valamire, akkor itt épp a szexuális (és persze érzelmi) felvilágosításra van a legjobban szükség. Hogy ezt kéne megkapniuk legalább a következő generációknak, ha már az előzőknél ezt csak ilyen gyatrán sikerült megoldani.

És persze emellett még erre a kérdésre is égetően szükség lenne:

„Kedves Nép! Megéri neked súlyos milliárdokat kifizetni azért, hogy Orbán egy népszavazáson is terjeszthesse a képtelenebbnél képtelenebb – ráadásul duplán hamis – hazugságait, csak azért, hogy téged saját magad ellen uszítson? Jó ez neked?”

Valaki most már, akit sokan meg is hallanak, igazán föltehetné.