Az ókori Rómában ez a vallási hivatal folyamatos politikai befolyás alatt állt, s Augustus császár az adminisztráció részeként hivatalának rendelte alá. Gáspár apukája úgyszintén. Együtt utazgatván vezeti be fiát mindenféle magasb társaságba, s vele együtt mutatkozik a reprezentatív nyilvánosság legfőbb fórumaivá kikiáltott különféle stadionok díszpáholyaiban vagy a Bálványosi Szabadegyetem előadói pulpitusain.

A mi Gáspárunk – mint volt szíves a szóbeli hagyomány részévé tenni – közeli ismeretséget kötött Jézussal, barátokká váltak, s rajta keresztül személyes kapcsolat alakult ki Isten és közötte, s Isten (most nem az apukájára gondolok) „tökéletes tervet készített” számára.

Isten Gáspárt megelőzően Jézusnak is tökéletes tervet készített. Gáspár barátja, Jézus, éppen ezért nem üldögélt apukája (akárkit értsünk is ez alatt) társaságában Pontius Pilatus beiktatásán, ám a mi Gáspárunk, Jézus barátja annál inkább ott tapsikolt Ankarában, a véres kezű, az ellenzékével kegyetlenül leszámoló iszlamista diktátor öntömjénezésén, s Tusványoson is, szép számú rabló és lator (λῃστής - görög, lisztim – héber, latrones– latin) társaságában átszellemülten hirdette az igét. (Flavius Josephus óta a rablók és a latrok mellett szokás megemlíteni a csalókat (ἀπατεών), akiknek a messianisztikus hevületét közönséges csalásnak, vallási megtévesztésnek, a vallási rajongással (δαιμονᾶν) való visszaélésnek és sokat közülük egyszerűen varázslónak vagy mágusnak (γόης) nevezett a nagy zsidó történetíró.)

És a mi Gáspárunk szóla vala és mondá, hogy „Jézus ma ott lenne, ahol hánynak a részegek, házasságot törnek a házasságtörők, ahol drogot fogyasztanak”, de miután Jézus olvasta és betéve tudta, valamint tanításában értelmezte a tízparancsolatot, szerintem Jézus a tolvajok, a korrupt gazemberek, az országot kifosztók között is ott lenne, s – szokásának megfelelően – egészen biztosan mondana egy-két keresetlen szót, néhány súlyos és félreérthetetlen példázatot, de az is lehet, hogy ostorral csapna szét a hipokrita gyülekezeten.

Persze a szálloda- és divatipar vagy a városi közvilágítás, a stadionépítés és a fociklubok állami pénzből történő támogatása mellett Magyarországon egyre prosperálóbb üzlet a vallási vállalkozás. Semjén Zsoltnak most kellene fölemelnie a szavát az egykor még sokat emlegetett és általa mélyen megvetett bizniszegyházakkal szemben.

Vallási oligarchák világa lett az „újjáépítésre váró” Kárpát-medence, láthatatlanná tett közpénzekből és nagy cégektől kiénekelt-kiudvarolt „adományokból” csinosan kiglancolt hittérítők és (hamis) próféták járnak-kelnek közöttünk.

Ha valamely árucikkből hiány támad a piacon, azonnal megjelenik a feketepiac. Az ún. nagyegyházak (felekezetek) kiüresedtek, elidegenedtek híveiktől, s afféle hittrösztökké váltak, nagyüzemekké, multinacionális vállalatokká, ahol a futószalag mellett nem jut sem idő, sem energia az egyes emberek nagyon is mai és nagyon is személyes problémáinak meghallására. S minthogy néhány hiteles és feddhetetlen egyházat sikerült a politikai hatalom vígságos kedvére és nagy elégedettségére ellehetetleníteni, továbbá az ezoterikus aluljáró-irodalom világmegváltó ötletei (az örök boldogságtól az örök életig) kimerülni látszanak, a lelkek piacán megjelent a hiány. Ilyenkor érkeznek menetrendszerűen a házilagosan buherált termékek, csak tessék, csak tessék, s lám, viszi mindenki, mint a cukrot.

Még kis idő, s akár már a tőzsdén láthatjuk újra a Felházat.

Amúgy pedig az immár regionális birodalmi keretekben (Kárpát-medence, Közép-Európa) gondolkodó Orbán számára az illiberálisnak és fundamentalistának vizionált „kereszténydemokrácia” politikai ideológiája mellé szükségesnek látszik egy a határokon átívelő ökumenikus-szinkretista, a fiatal nemzedékre – reményei szerint – nagy hatást gyakorló birodalmi „ernyőegyház”.

Akár a fent emlegetett augustusi időszakban, amikor a sokféle, egymástól lényegesen eltérő vallási irányzatok különbözőségük ellenére a császárkultuszhoz egységesen viszonyultak. S ha mégsem – lásd olykor-olykor a zsidókat (na persze!) –, annak sosem volt jó vége.