Merthogy tegnap ezt mondta Orbán Viktor, a síkságok géniusza: „Mi az a politikai közösség vagyunk, amely tudatában van annak, hogy a magyar nemzet a keleti jellem és a nyugati kultúra találkozásából jött létre… A szabadság sztyeppei szeretete a béke és az igazság keresztény hitével találkozott, s ebből emberszeretet nőtt ki, és az emberi szabadság tisztelete, amely a magyar politikai gondolkodásunknak máig középpontjában áll.”

Ez a kontinuitáselmélet masszívnak tűnik, az egyetlen baj vele mindössze az, hogy annak kiötlője már megint a kereszténységről és annak történetéről nem tud semmit. A kereszténység ugyanis kimondott undorral és megvetéssel szólt a keresztény életformától élesen eltérő, Hérodotosz óta „szkítának” nevezett sztyeppei barbár, nomád életmódról.

A hunok és avarok „szkíta” nemzeteinek megjelenését, mint az utolsó ítélet előjelét a világvége közeledtével azonosították, s Góg és Magóg hordáinak tekintették őket, akik az Örökkévaló büntetésének eszközei voltak, miként ez a Jelenések könyvében is olvasható.

A kereszténység nem a „sztyeppei életmód” (a nomadizálás, az állandó lakhely vagy szállás nélküliség) folytatása volt, hanem annak tökéletes ellentéte. „Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadult a börtönből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. De Isten tüzet bocsátott le az égből, és elhamvasztotta őket.” (Jelenések 20,7-9).

Íme tehát a pártus–szkíta – hun – keresztény-magyar kontinuitáselmélet, amely viszont – mint tudjuk – szemben áll a zsidó gyökerű keresztény hagyománnyal. Azzal a hagyománnyal, ahol viszont nincs „keleti jellem és nyugati kultúra”, ugyanis „nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Galatáknak, 3,28-29).

Gábor György  vallástörténész