A megfelelni vágyó szolgalelkületnek, a frusztrációval elegyes hatalmi mámornak, valamint a primitív és kisstílű bosszúnak a szimbiózisa, vagyis épp az, mi Schmidt Máriának (képünkön jobbra) a lényege.

Sokkal inkább figyelemre méltó, hogy az érintett tudósítók kitiltását Schmidt Mária a Figyelő c. sajtótermék tulajdonosaként követte el. Azaz laptulajdonosként. Vagyis ezzel az alábbiakat hozta tudtunkra:

1. Mint laptulajdonos, nagy ívben tesz a sajtó működésének alappillérére, a sajtó-, a közlés- és a véleményszabadság elvére és gyakorlatára.

2. Mindezzel azt is közölte, hogy a tulajdonában lévő Figyelő nem sajtótermék, hanem kenyéradó gazdáinak folytonosan megfelelni igyekvő tacepao, kormányszócső, a hatalom faliújságja, amelynek print változata – némi jóindulattal – legfeljebb ablak-, vagy fenéktörlésre alkalmas, semmi egyébre.

Vagyis a tény, hogy a kitiltást egy laptulajdonos abszolválta, épp olyan, mintha egy önmagát demokratikusnak valló hatalom elcsalta volna a választást (a hazug választási rendszer egészétől a helyi ócska trükközésekig), avagy olyan, mintha egy önmagát kereszténydemokratának valló kormány – teszem azt – a „Ne lopj!” parancsolata helyébe a „Lopj annyit, amennyit nem szégyellsz!” parancsolatát állította volna.

Mindenesetre Schmidt Mária működése a rendszerhez adekvátnak nevezhető.

Gábor György vallásfilozófus