Még karácsony előtt kijöhet a börtönből legutóbbi büntetéséből a 91 éves K. Sándorné. Az esemény azért tart közérdeklődésre számot, mert különféle lopásokért életében már tizenhét évet töltött börtönben. Közismerté azonban azért vált, mert az 1950-es években még meglévő belföldi légijáratokat használta a bűncselekmények végrehajtásához. Ekkor ragadt rá a „Repülős Gizi” becenév is. Sokáig nem is gyanakodtak rá, mert a nő számításai beválni látszottak, a nyomozók nem is gondolták volna, hogy repülőn jár a bűnös.

Magyarországot a két világháború között már több nemzetközi légijárat érintette, sőt Budapest – Siófok – Kaposvár útvonalon is létezett repülőjárat. A belföldi légiközlekedés a II. világháború után teljesedett ki, előbb a magyar – Szovjet Légitársaság vagyis a MASZOVLET, majd a MALÉV kezdeti időszakában. A repülők igénybevétele nem volt sokkal drágább, mint a gyorsvonat, így anyagilag sem járt rosszul az utas. Igaz a repülőtérre ki kellett autóbusszal menni és a célpontnál is gépkocsizni kellett a városcentrumba.

Például a MASZOVLET 1949-es nyári menetrendje szerint, Budapestről: Debrecenbe, Győrbe, Miskolcra, Pécsre, Siófokra és Szombathelyre lehetett repülni. Egy Budapest – debreceni, vagy szombathelyi retúrjegy 162 forintba került, míg Győrbe ugyanezért 90 forintot kértek el. Budapestről Szombathelyre 80 perc alatt ért el a gép, de útközben 15 percre megszakította útját Győrben. Ezen az útvonalon naponta egyszer fordult a gép, míg Budapest és Debrecen vagy Pécs viszonylatában két menettérti járat közlekedett.

A MALÉV 1955 nyarán, csak munkanapokon, négy útvonalon, átlagosan napi két járattal szolgálta ki az utazni vágyókat, de a díjtételek kisé emelkedtek az 1949-es évihez képest. Négy év múlva még mindig ez volt a menetrend alapja, úgyhogy Repülős Gizinek általában nem sok ideje maradt a vidéki városokban „körbenézni, cselekedni”.

A menetrendek alapján megállapíthatjuk, hogy munkanapokon Pécsen 7 óra és 20 perc, míg mondjuk Debrecenben 7 óra és negyven perc állt rendelkezésre, ha ugyanaznap vissza akart érkezni a fővárosba. Ehhez jött még hozzá, hogy a repülőtérről a centrumba még be kellett buszoznia, és a gép indulása előtt jóval ismét buszra kellett szállnia. Így a „hasznos” idők néhány órára korlátozódtak. És pont az volt a lényeg, hogy ugyanaznap jönni – menni. Erre nem jött rá jó ideig a rendőrség.

Kertész Z István/képek korabeli menetrendekből – a szerző gyűjteménye